Keresés ebben a blogban

2017. február 3., péntek

Fejeket lehajtani, imához

"...erkölcsi emelkedettséget és sajátos erőt sugároz, ha a világ minden részéből érkező több mint háromezer politikus és közéleti személyiség együtt imádkozik."
Ha esetleg csodálkozott valaki, hogyan választhatták meg ezt a savanyúcukorhajú handlét az Egyesült Államok elnökének, akkor itt van rá az egyik magyarázat.
Imareggelit esznek. Háromezren. Meg van terítve, és mielőtt enni kezdenek, lehajtott fejjel imádkoznak. Van előimádkozó is, az megköszöni az ételt meg az italt, aztán mindenféle alakok beszélnek, köztük a csücsöri árvalányhajas is.
Engedelmükkel nem teszem ide sem a képeket, sem a szövegeket. Ezt a rémületes összejövetelt olyan szánalmasnak, szomorúnak és egyben olyan dühítőnek tartom, hogy csak forr bennem a tehetetlen méreg.
Én a halotti tortól is rosszul leszek, amikor mindenféle ájtatos képű rokon nekiáll zabálni anyuka még ki sem hűlt holtteste fölött, meg vedelnek is, és igazi könnyeket bömbölve rúgnak be, mint a szamár.
Ez ott Washingtonban valami ilyesmi volt. Vártam, hogy behozzák a lovak lábszárcsontjait, hogy bemutassák, mielőtt a gazda mellé temetik, aztán a feldarabolt lótetemet megsütve, kumisszal leöntve elfogyasztja a nagyérdemű gyülekezet.
Mondtam valahol korábban, a fejlett országokban már nincs statisztikai adat a keresztények számarányáról, akkor azt is mondtam, hogy az Egyesült Államok ebből a szempontból sem tartozik a civilizált társadalmak közé, ott egyszerűen nem illik nem vallásosnak lenni. Nem kapja meg a munkát, aki az állásinterjún beismeri, hogy ateista.
Egy időben a Ferenciek terén lévő templomba kellett járnom vasárnapi nagymisére. Szégyelltem magam, mikor például letérdeltem egy vadidegen ember mellett. Mi a fene köze van neki ahhoz, hogy én itt most térdelek. Úgy is mondhatnám, térdre vagyok kényszerítve. Mert különben csak úgy eszembe nem jutna letérdelni. Aztán előre mentem az oltártól elválasztó kerítéshez, ott is le kellett térdelni, kitátani a szájamat és hagyni, hogy egy másik, ugyancsak vadidegen ember a nyelvemre tegyen egy fehér kerek papírdarabot, ami fel fog ragadni a szájpadlásomra, akárhogy próbálok bamba arckifejezéssel nézni magam elé félig nyitott szájjal, az ott úgyis felragad. Ráadásul mindig láttam magam előtt (ja nem mondtam, szemet becsukni), ahogy otthon, a Jópásztor kápolnában kimegyek a hátsó udvarba, és a falikútról engedek vizet az áldozó ostyás urnába, de előbb ki kell nyitni a csapot, hogy a rozsdamorzsákat a lefolyóba engedjem - egy ministránsnak kötelessége mindenre figyelni. Ennek a gyereknek itt, aki a puccos belvárosi templomban tartja az urnát a mosott ruhájú papjának, nyilván nem egy sáros udvarból kell hoznia a vizet.
Ülnek a terített asztaloknál lehajtott fejjel és imádkoznak. Aztán telerakják a szájukat, és egymásra félig rágott falatokat köpködve beszélgetnek. Emelkedetten. Háromezren. Gondolom, van só is az asztalon. Az a rontások ellen való. Amikor a homo erectus ledöntötte a mamutot, ott is összejött a horda, imádkoztak, aztán nekiestek.
Ugye nem tetszik azt hinni, hogy ez más?
... "egy amerikai elnöknek - függetlenül attól, hogy milyen hátországgal választották meg -, el kell ismernie, hogy a kereszténység ereje, a hitbéli erő nélkül ő sem érvényesülhet, nem lehet sikeres".
Ezt a magyar miniszter mondta, ő ott volt a reggelin. Ez állítólag valamilyen pap vagy mi.
Nálunk is lesz imareggeli. Már szervezik. Államilag. Politikusoknak lesz, ellenzékieket is meghívnak. Ahogy én ezt a lábszagú, bárgyú ellenzéket látom, ezek el is fognak menni rá.
A nemzeti imareggelire.

P. S.: Nem különösebben fontos, mert talán eddig is érthető volt, tudom, nem ez volt az első nyájimádkozás, a lényeg az, hogy ilyen az ország, hogy eddig is benne volt a lehetőség egy ilyen fejhús megválasztására, most következett be. Azt is tudom, hogy az Egyesült Államokban talán a legmagasabb a diplomások aránya, de mint tudjuk, azért ez nem abszolút mérce egy ország szellemi színvonalát illetően. Egyrészt mert nem ismerjük a diplomát osztó intézmények minőségét (nem mindenki a Stanfordon végez), másrészt van az alapmondat, miszerint ha egy hordó szennyvízhez egy kanál bort adunk, szennyvizet kapunk, ha egy hordó borhoz egy kanál szennyvizet adunk, szennyvizet kapunk. És - mint ugyancsak tudjuk - abba a hordó borba nem egy kanál szennyvíz került.